A hősökről

Az I. világháború folyamán a 62 ezer lakost számláló Hódmezővásárhelyről 15 ezer férfit fogtak hadra. Ez a katonaállítási arány – mint általában a mezőgazdasági jellegű vidékeken, ahol a hadiipar számára nélkülözhető, asszonyi és gyermekmunkával, hadifoglyok munkába állításával pótolható tömegek álltak rendelkezésre – magasan meghaladta az országos átlagot.

A területi kiegészítési elv alapján a legtöbben a szegedi 46. közös (császári és királyi), és az ugyancsak szegedi 5. honvéd gyalogezredhez vonultak be, de szolgáltak valamennyi fegyvernemnél (a legtöbben huszárként) és műszaki, hadtáp stb. alakulatoknál. Harcoltak az orosz, a szerb, az olasz és a román harctéren; Galícia földjén, a Kárpátokban, Volhínia mocsaraiban, az isonzói csatákban, a Doberdón, részt vettek az Erdélybe betört románok kiverésében és még sorolhatnánk.

A Hódmezővásárhelyen elvégzett adatgyűjtés során 3100, a városhoz köthető háborús áldozat személye vált ismertté. Leszámítva az innen elszármazott és helybelinek nem tekinthető személyeket, valamint 1919 (a proletárdikatúra és a román megszállás) polgári áldozatait, az innen bevonult 15 ezer férfi legkevesebb 2800 főnyi áldozatot kényszerült hozni. Ők részben a harctéren haltak hősi halált, részben hadifogságban, vagy a háborúban szerzett sebesülésük, betegségük folytán haláloztak el