Előtte már közreműködött különböző kat. épületek felállításánál. 1914-15-ben munkavezető pallér volt a soproni élelm. raktáraknál, majd a mosoni kat. barakkoknál tervező és építésvezető, 1916-17-ben a piski (Hunyad vm.) mozdonyszerelő műhely építésénél építésvezető és részlettervező, ezt követően építésvezető a lőszergyártáshoz salétrom termelésére létesített dicső­szentmártoni (Kis-Küküllő vm.) nitrogéngyár építésénél. 1918. január 6-ától a 9/101. építőszd.-hoz (Temesvár) beosztva az olasz fronton szolgálat. Tp. 525. októberben súlyosan megbetegedett és a hónap végi visszavonuláskor kórházvonattal Bp.-re hozták, ahová november 4-én érkezett meg. A harctéri fáradalmak és nélkülözések következtében november 8-án tüdőgümőkórban meghalt a 16. sz. helyőrségi kórházban. Eltemetve: november 14., Rákos, hősök temetője. (A magyar katona c. munka szerint „végigküzdötte ezredének dicsőséges Monte San Michele-i, piavei stb. harcait”. Kitüntetései: bronz vit. érem, Károly csapatkereszt.)